Egyszerűen azt érzem, hogy nem nekem való a 8-tól 4-ig tartó munka. Valahogyan mindig ez volt bennem, és olyan utakat kerestem magamnak, amelyek ezt megadták. Nem tudom pontosan, hogy ez honnan ered.Lehet, hogy ez valami generációs dolog? Az Y generáció kollektív tudattalanja?Vagy bennem van valami hiba?  De egy biztos, hogy nem tudom magam úgy elképzelni, hogy egy életen át idegenek szabják meg, hogy hánytól hányig dolgozzam, és mikor mennyi szabadidőm legyen, és el kelljen kéredzkednem ha valami dolgom van!

Ti hallottátok már a megélhetési stressz fogalmát?

Nemrég egy csoporton az egyik betegem mondta, hogy szerinte őt ez betegítette meg, és annyira megragadt a fejemben ez a fogalom, hogy elkezdtem utána nézni, hogy tényleg van-e ilyen!

És képzeljétek ez egy létező dolog!

Beteg lettem. Én, aki sosem vagyok beteg. Én, aki hónapok óta hallgatja mindenkitől, hogy beteg és már hetek óta nem tud kijönni belőle, hogy már sokadjára esett vissza. Én, aki egészségesen étkezik, aki vitaminokat szed, aki mozog. Beteg lettem. És nem múlt el másnapra, sőt harmadnapra sem. Úgyhogy kénytelen voltam elgondolkodni, hogy mi történhetett, mi lehet a baj?