Minden nagyjából két évvel ezelőtt kezdődött. Mivel a nagymamámnak fiatalkori emlőrákja volt, fel évente megyek emlő uh-ra. Ezen a napon is éppen ott voltam, és az ultrahangos orvos megnézte a nyaki nyirokcsomókat és a pajzsmirigyet is. Azonnal mondta, hogy ne ijedjek meg, de nem igazán tetszik neki, amit lát, menjek el vérvételre, és fel is írta nekem, hogy milyen paramétereket nézessek meg.
Azért itt megjegyezném, hogy nem találkoztam még olyannal, akinek, ha azt mondja egy orvos, ne ijedjen meg, nem ijedt volna meg. Szóval innen is üzenem minden orvosnak, hogy ezt ne mondja sohasem egy betegnek, ráadásul olyan utasítást nem adunk, ami tagadással kezdődik, hiszen azt nem lehet megcsinálni. (Most például én azt kérném, hogy te, aki ezt olvasod, ne gondolj egy nagy lila elefántra! Ugye, hogy rögtön az jelenik meg elfőtted.)
Másnap el is indultam a vérvétel irányába. Megtörténtek a vérvételek, és a beigazolódott, hogy valami nem ok, mert bár a tsh, t3, t4 rendben volt, de bizonyos gyulladásos paraméterek megemelkedtek. Beszéltem orvossal, hogy mi a teendő, aki azonnal megnyugtatott, hogy ne aggódjak (már megint!), ez egy autoimmun folyamat lesz, sajnos lassan eltűnik majd a pajzsmirigyem, de amíg a tsh jó, addig nincs teendő, utána meg majd kapok gyógyszert. És persze sok a stressz, kellene vele valamit kezdeni.