Minden nagyjából két évvel ezelőtt kezdődött. Mivel a nagymamámnak fiatalkori emlőrákja volt, fel évente megyek emlő uh-ra. Ezen a napon is éppen ott voltam, és az ultrahangos orvos megnézte a nyaki nyirokcsomókat és a pajzsmirigyet is. Azonnal mondta, hogy ne ijedjek meg, de nem igazán tetszik neki, amit lát, menjek el vérvételre, és fel is írta nekem, hogy milyen paramétereket nézessek meg.

Azért itt megjegyezném, hogy nem találkoztam még olyannal, akinek, ha azt mondja egy orvos, ne ijedjen meg, nem ijedt volna meg. Szóval innen is üzenem minden orvosnak, hogy ezt ne mondja sohasem egy betegnek, ráadásul olyan utasítást nem adunk, ami tagadással kezdődik, hiszen azt nem lehet megcsinálni. (Most például én azt kérném, hogy te, aki ezt olvasod, ne gondolj egy nagy lila elefántra! Ugye, hogy rögtön az jelenik meg elfőtted.)

Másnap el is indultam a vérvétel irányába. Megtörténtek a vérvételek, és a beigazolódott, hogy valami nem ok, mert bár a tsh, t3, t4 rendben volt, de bizonyos gyulladásos paraméterek megemelkedtek. Beszéltem orvossal, hogy mi a teendő, aki azonnal megnyugtatott, hogy ne aggódjak (már megint!), ez egy autoimmun folyamat lesz, sajnos lassan eltűnik majd a pajzsmirigyem, de amíg a tsh jó, addig nincs teendő, utána meg majd kapok gyógyszert. És persze sok a stressz, kellene vele valamit kezdeni.

Megmondom őszintén úgy nem igazán tetszett a dolog, autoimmun, gyógyszer, ne aggódj. Már az első perctől tiltakoztam ez ellen. Első körben gondoltam elbánok ezzel magam, több pihenés, több nyugalom stb. Pár hónap múlva újabb vérvétel, és már a tsh sem volt jó, szóval kerestem újabb orvost, valami specialistát, akihez bekerülni és hónapokba telt. Gondoltam majd ő megadja nekem a választ, hogy miért alakult ez ki és hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot.

Hosszú várakozás után végül eljutottam hozzá, megnézte a véreredményeket, alaposan kikérdezett, majd közölte, hogy igen, ez tényleg egy autoimmun pajzsirigy gyulladás, a szervezetem megtámadta a saját pajzsmirigyem, lassan el fog tűnni, és mesterségesen lehet pótolni. Egyből megjent lelki szemem előtt, hogy a testem kis felvértezett sejtjei titokban összeálltak, kifogták szegény pajzsmirigysejteket, és mint egy belső puccskísérlet lassan tönkre teszik. De az igazán jó része a dolognak csak most jött. Mivel a doktornő felvázolta, hogy ezt igen komolyan kell venni, mert sajnos ezt várhatóan inzulinrezinsztencia követi, majd cukorbetegség, és az anyagcsereháztartás felborulása miatt sajnos nagy a valószínűsége, hogy egy daganatos betegség zárja majd a sort, annál is inkább, mivel a családomban jócskán fordult elő. És zárszóként milyen jó, hogy már vannak gyerekeim, mert most valószínűleg nem igazán jönne össze.

Teljes letaglózva éreztem magam. 30 évesen bementem úgy, hogy egészségesnek éreztem magam, és kiderült, hogy egy időzített bomba van bennem. Persze azonnal tiltakozni kezdtem, hogy ok, de mi a B terv, mit lehetne tenni, hogy ez visszaforduljon, mit egyek, igyak, szedjek, csináljak. Természetesen a válasz az volt, hogy semmit. Arra tudok figyelni, hogy lassabb legyen ez a folyamat, de ezt már nem lehet megállítani. És természetesen, arra sem tudtak válaszolni, hogy mi az oka. Mivel gondoltam én naiv, hogy ha az ok meglenne, és azzal lehetne valamit kezdeni, talán megszűnne a következmény. De azt mondta a doktornő, hogy hibás a logika.

Szóval kijöttem teljesen értetlenül, kezemben 3 havi hormonrecepttel. El is kezdődött a kezelés, szedte, szépen szorgalmasan a kis bogyókat, szigorúan reggel, éhgyomorra, fél órával azelőtt, hogy bármit is ennék vagy innék. És figyelve, hogy bárhova megyek nálam legyen, nehogy kimaradjon egy nap is. Jött az első kontroll, az eredmények még rosszabbak, gyógyszer dupla adag. A kis kérdéseimet újra feltettem, hogy nem lehet-e tudni az okot, esetleg azzal valamit kezdeni, vagy életmódon valamit változtatni, de a válasz újra határozott NEM!

Közben rá kellett jönnöm, hogy innentől kezdve a van-e valamilyen betegség kérdésre már igen választ kell adjak, és a rendszeres gyógyszerszedésre is, sőt még a váradásból is kizártak, mivel egy pajzsmirigybeteg nem adhatja vérét, csak egy egészséges személy, még a végén rosszabbat teszek a betegekkel. Így szembesültem vele, hogy nem vagyok már egészséges személy a nyilvántartásuk szerint.

Nem hittem el, hogy ez velem történik. És leginkább azt nem akartam elhinni, hogy nem lehet semmit csinálni, nem lehet okot keresni, egyáltalán ezen gondolkodni.

A végső pont, ahol azt éreztem ez nem jó irányba alakul, amikor a gyógyszer mellékhatásaként (aminek amúgy állították, hogy nem létezik semmilyen mellékhatása) tele lett a testem kiütéssel. Utólag kiderült, hogy a gyógyszerben lévő laktóz felhalmozódott a szervezetemben, és korábban nem volt ezzel gond, mert nem volt napi szinten rendszeres a laktózbevitel, valahogy nem voltam egy nagy tejtermékfogyasztó, de ez az éves napi szintű kis adag már kiverte a biztosítékot. Szóval gyógyszerváltás, laktózmentes diéta, és persze az adag emelése. Közben a pulzusszámom magassá vált, alig ment 100 alá, úgyhogy vissza a dokihoz, jaj, túl magas az adag, gyorsan csökkentsük a felére, na ettől, a pulzusprobléma megszűnt, de ettől meg fáradékony, rosszkedvű lettem, állandóan aludni akartam, és kezdtek rám felkúszni a kilók.

Na ez volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy nekem ebből elég, nem létezik, hogy nincs erre valamilyen megoldásmód, nem hiszem, hogy a földön még senkinek sem akart ezen változtatni.

És elindult egy kutatómunka, hogy mégis mit lehetne csinálni, mi ennek az oka stb. És szerencsére találtam is tudományos cikkeket, könyveket, ahol végre arról írtak, hogy nem kell elfogadni, hogy ez van, és a test saját maga ellen fordul és elpusztítja a pajzsmirigyet, mert igenis is van ok, ami miatt probléma lesz a pajzsmiriggyel, és meg lehet szűntetni ezt az okot. Végre fény gyúlt az alagút végén, egyáltalán láttam arra reményt, hogy ez akár változhatna is. De ekkor jött a következő feladat, hogy hol találok olyan orvost, aki hajlandó nekem ebben segíteni, hogy megszűnjön az ok, és abba tudjam hagyni a gyógyszerszedést. Sajnos a hagyományos orvoslásban nem találtam ilyet, senki nem értette miről beszélek. Pedig én egészségügyben dolgozom, és abszolút kiállok az evidense base orvoslás mellett, de falakba ütköztem.

Egyszerűen nem látták a testemet egy globális egésznek. Csak egy beteg szervet láttak, amire adnak gyógyszert és ha újabb szerv lesz beteg, majd adnak arra is és így tovább. Nem értették mi a bajom azzal, hogy napi szinten hormont szedek, miért nem örülök annak, hogy nincs valami nagyobb betegségem. Ezek miatt a kudarcok miatt, kénytelen voltam némileg magamnak is ellentmondva az alternatív és komplementer orvosi megoldások felé venni az irányt, ahol egyáltalán értették miről beszélek.

Több helyen voltam, de egy dolog közös volt, hogy pontosan egyetértettek velem abban, hogy a pajzsmirigy probléma csak egy tünete valaminek, ami a háttérben húzódik, és abba az irányba kezdtek el gondolkodni, hogy mi az ok, amit meg kell szűntetni.

És itt tartok most. Most legalább van egy ütemtervem, ami étrend, életmód, stb, hogy megpróbáljam megszűntetni az okot. És felcsillant a remény, hogy újra élhetek gyógyszermentes életet. Hogy mi lesz az eredménye még nem tudom, de ha érdekel titeket kövessétek az instagram oldalamat @reka.majer, ott naprakészen beszámolok majd a dolgok alakulásáról.

És ami, igazén megdöbbentő, hogy ahogy elkezdtem erről beszélni másoknak, kiderült, hogy elképesztő sokan küzdünk ezzel. Egy orvos ismerősöm kissé pejoratívan azt mondta, ez az értelmiségiek divatbetegsége napjainkban. Már csak ezért is erről fog szólni a következő 3 hónapom, hogy lejöjjek a hormonról, gyógyszermentesen tudjak élni, és helyre tudjam állítani a testem egészségi állapotát, testi, lelki, szellemi szinten.