Egyszerűen azt érzem, hogy nem nekem való a 8-tól 4-ig tartó munka. Valahogyan mindig ez volt bennem, és olyan utakat kerestem magamnak, amelyek ezt megadták. Nem tudom pontosan, hogy ez honnan ered.Lehet, hogy ez valami generációs dolog? Az Y generáció kollektív tudattalanja?Vagy bennem van valami hiba? De egy biztos, hogy nem tudom magam úgy elképzelni, hogy egy életen át idegenek szabják meg, hogy hánytól hányig dolgozzam, és mikor mennyi szabadidőm legyen, és el kelljen kéredzkednem ha valami dolgom van!