Onkológián dolgozom már jó pár éve, de még mindig hihetetlen látni, hogy változtatja meg emberek, családok életét egy diagnózis, amitől kezdve új időszámítás kezdődik. Nem is gondolnánk, hogy mekkora ereje van egy darab papírnak, hogy át tudja írni az életünket egy lelet. És ami ennél is megdöbbentőbb, az a gondolkodásváltozás, ami ennek hatására létrejön, szinte egyik pillanatról a másikra.

Mindenki átgondolja és átértékeli az egész életét, és senki sem azt sajnálja, hogy bárcsak többet dolgozott volna, bárcsak több időt töltött volna a munkahelyén. Sorra jönnek elő azok a legbelsőbb álmok és vágyak, amelyek az évek alatt a szőnyeg alá lettek seperve. A rengeteg úticél, amit látni szeretettek volna, az élmények, amiket meg szerettek volna élni, a dolgok, amiket meg szerettek volna nézni. És jön a bűntudat, hogy mennyi időt ment el a pénzkeresésre, ahelyett, hogy azokkal lettek volna, akik igazán fontosak.

Én is voltam ebben az élethelyzetben, bár szerencsére nem egy betegség miatt. De talán éppen azért, mert rengeteget tanulok ezektől a betegektől, eljött egy pont az életemben, amikor azt éreztem, hogy ez nem az az élet, amire vágytam. Hiába volt meg látszólag minden, ami kell, kertes ház, autó, gyerek, munkahely, nem akartam beletörődni, hogy ennyiről szól majd az elkövetkezendő 60 évem, és semmi több. Nem akartam, hogy egyszer én is azt mondjam, egy papír láttán, hogy bárcsak. Rájöttem, hogy az élet nem a főpróba, ez már maga az előadás, és nincs lehetőség visszapörgetni és újrajátszani.

De tudom azt is, hogy mindenkinek más jelenti a kiteljesedett életet, mégis azt látom a mindennapokban, hogy a legtöbben nem merjük azt az életet élni, amit igazán szeretnénk. Úgy élünk, ahogy másoktól látjuk, ahogy elvárják tőlünk, ahogy illik, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Mégis azt gondolom, hogy sokan ülnek napról napra a munkahelyükön vagy az otthonukban azon gondolkodva, hogyan lehetne más az életük, mert nem akarnak megelégedni azzal, amiben vannak, többet akarnak, mást akarnak, egy teljes életet akarnak, amelyet saját maguk irányítanak.

Én pontosan így voltam néhány évvel ezelőtt, és ez a vágy erősebb volt a komfortzónámnál, ezért elkezdtem azon dolgozni, hogy megfogalmazzam mit is akarok igazán, és elindulni egy olyan úton, ami igazán boldoggá tesz.

Végül elindítottam egy vállalkozást, ami jelenleg lehető teszi számomra, hogy az anyagiak ne gyakoroljanak nyomást az életemre, és azt tudjam csinálni, amit igazán szeretek, akkor és annyi ideig, amikor akarom. Nekem ez jelenleg a tanítás és a mások segítése. És visszaszereztem az időmet, hogy legyen időm magamra, a férjemre, a gyerekeimre, és egy olyan élet kialakítására, ami miatt nem kell, majd bűntudatom legyen a végén. 

Mindenkinek jár az, hogy azt az életet élje, amit megálmodott magának, de ezért tenni kell. Ez nem jön egyik napról a másikra, mert kell hozzá bátorság, kitartás és erő.

Ez a blog, azoknak szól, akik hasonlóan érzik magukat, mint én akkor. Akik éppen azon gondolkodnak, hogy nem lehet, hogy ennyiről szóljon az élet. Akik úgy döntöttek, hogy változtatni akarnak, fel akarják fedezni, hogy mi teszi őket boldoggá. Akik nyitottak a változásra, hajlandóak tanulni és mernek nagyot álmodni!

Réka