Pozitív jövőkép egy negatív világban

Elvárások és lehetőségek az Y generáció életében

2018. december 17. - laczko.majer.reka

Pontosan emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt, közel a 30-hoz, két gyerekkel, diplomával, jó munkával, kertes házzal, saját autóval azt éreztem, hogy nem lehet, hogy ennyiről szóljon az életünk.

Azt éreztem, hogy többre lennék képes, mint amennyit akkor ki tudtam hozni magamból. Hinni akartam, hogy létre tudok hozni egy olyan életet, magunk számára, ahol tényleg én vagyok, aki kézben tarja a mindennapokat, és nem a ‘majd lesz valahogy’ irányítja a mindennapokat.

 img_1065_1.JPG

Tovább

Ezt olvasd el, ha te is utálod, ha valaki azt mondja gondolkodj pozitívan

Sziasztok, gondoltam ha már a pozitív jövőkép egy negatív világban a jelmondatom, kicsit írok arról, nekem mit jelent pozitívnak lenni.

Semmiképpen sem azt ami ma már a csapból is folyik, hogy legyünk pozitívak, hogy mindennek nézzük a jó oldalát, hogy minden rosszban van valami jó és próbáljuk azt megtalálni. Ettől megmondom őszintén a hideg kiráz. 

hybrid-437269-unsplash.jpg

Tovább

A jól működő kapcsolatok 5 alapelve

Évente több alkalommal részt veszek konferenciákon, akár Magyarországon, akár külföldön, és sokszor megkapom azt a kérdést, hogy mit csinálok én ezeken, miért megyek rendszeresen, mégis miről van szó.

Most éppen egy ilyen 3 napos nemzetközi konferencián vagyok túl, ahol az egyik téma nagyon magával ragadott, és elgondolkoztatott. A téma pedig a kapcsolatok, és a jól működő kapcsolatok titka.

img_0839.JPG

Tovább

10 tipp a nyugodtabb családi reggelekhez

10 dolog amit máshogyan csinálok az új tanévben

Nálam a szeptember olyan, mint az újév! Sőt, ha jobban belegondolunk, a mi kis családi életünk szeptember 1-től jobban megváltozik, mint január 1-től.

 Ahogy vége a nyárnak, és az utolsó napokban vagyok, és egymást érik a nyárbúcsúztató programok, valahogy elfog egyfajta szomorúság. Hiába próbálom ezt elrejteni, vagy elhessegetni, mégis van bennem egy érzés, hogy valami jó most véget ér, és valami egészen más jön helyette, ahol megváltoznak a mindennapok. És igyekszem ezt nem átadni a családnak, főleg a gyereknek, de benne van a levegőben, a mozdulataimban, a mosolyomban, az ölelésemben.

dsc_0255.jpg

Tovább

Ezt olvasd el, ha neked is eleged van a cinikus megjegyzésekből

Pár nappal ezelőtt a férjemnek megjegyezte valaki, hogy milyen jó, hogy én ilyen sokat vagyok otthon nyáron a gyerekekkel. De tudjátok, azon a tipikus cinikus hangnemen, amitől az ember zsebében kinyílik a bicska.

Sokszor eszembe jut, hogy milyen érdekes lenne, ha az emberek feje fölött olyan kis buborékfelhő lenne, mint a képregényekben, ahol lehetne olvasni a valódi gondolatokat. Szerintem egy pár óra alatt megváltozna az egész világ. Ezt az egy dolgot egyszerűen nem bírom megfejteni (na jó, sok más dolgot sem). De ezt nagyon nem. Hogy miért vagyunk ennyire irigyek és cinikusak.

Tovább

Gondolatok arról, hogy mitől leszünk igazán erősek

Sírni vagy nem sírni, ez itt a kérdés

Tegnap este az egyik barátnőm megosztotta egy képet az oldalán, és egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni, és egész éjjel ez járt a fejemben. A képen a következő felirat állt: az az igazán erős, aki éjjel könnyeit a párnába fojtja , de reggel bánatát egy mosoly mögé bújtatja és legjobb formáját mutatja.
milada-vigerova-7276-unsplash.jpg

Tovább

14 utazási tipp , ha a szlovén tengerpartra készülsz

Az idei évben Szlovéniát tűztük ki a nyaralás célpontjául. Pár hónappal ezelőtt megakadt a szemem egy Szlovéniáról szóló cikken, és nagyon megtetszett amiket írtak, hogy nincs túl messze, hogy Kelet-Európa Svájca, mert nagyon tiszta és biztonságos, így ezt tűztük ki úti célul, és elárulom előre, hogy nem bántuk meg.

Ha te is kedvet kapsz a bejegyzés után, hogy meglátogasd Szlovéniát, akkor itt van pár dolog, amit jó ha tudsz, mielőtt elindulsz.

img_9491_1.JPG img_9364.JPG

 

Tovább

18 trükk, amivel a hipermarketek befolyásolnak

Trolleyology az alapoktól

Én azok közé a nők közé tartozom, akik utálnak vásárolni. Nem bírom a tömeget, hogy télen melegem van, nyáron meg fázom. Egy csomót kell kocsikáznom a nagyobb bevásárló központokig, alig tudok leparkolni. Utána egy csomót gyalogolok, keresek kosarat, ami legtöbbször megkérdőjelezhető higiéniai állapotban van. Mindig minden át van rendezve, ezért kétségbeesetten bolyongok a sorok között. Az eladók pedig unottan imitálják a munkavégzést, és kerülik, hogy szemkontaktusba kerülj velük, mert még a végén kérdezel valamit. Próbálok sietni, de sosem sikerül hamar végeznem, és így fáradtan és kimerülten keresem a sort a pénztárnál, ahol nem kell majd hosszasan állnom, de ez még sosem jött össze. Ráadásul alig pár dologért mentem be és tele a kosaram. Aztán a pénztárnál, már mindenki ideges, hátulról tolnak, hogy haladjak, miközben fürkészik, hogy én miket és mennyiért vettem. Majd pakolás, vagy kosártolás a kocsiig, persze sosincs elég szatyor, kosár, táska. Kosarat vissza. Újabb autóút hazáig. és otthon a kipakolás. És ha mindehhez 1-2 gyerek, vagy netán férj társul, akkor az maga a rémálom.

peter-bond-510614-unsplash.jpg

Tovább