A bejegyzés első részében már olvashattátok, hogy mi volt a fogszabályozásom története, és hogy mi előzte meg, mire végül felkerült a készülék. Most pedig lássuk, mi volt a felhelyezés után. 

Fájdalom

A felhelyezést követő reggel máris munkához látott a kis szerkezet, amit a fájdalomból éreztem. Nem fogok nektek hazudni, fáj. Néha kevésbé, néha jobban. Nagyon sokszor kellett fájdalomcsillapító, mert különben egész nap állandó fájdalom volt az egész számban. Fájdalomcsillapítóval viszont  jól enyhült. Sokszor a fájdalom beszéd közben is jelentkezett, mivel minden alkalommal, ha véletlenül összeértek a fogaim, olyan érzés volt, amint amikor hideget iszol és erre érzékenyek a fogaid. Határozottan nem volt kellemes.
Sajnos ez a fájdalom szinte végig kitartott. Voltak persze jobb napok, néha hetek, de amikor ívet cseréltek újra kezdődött minden. Szóval mire nagyjából megszűnt a fájdalom, már el is telt a 6 hét és mehettem ívet cserélni, ami újbóli fájdalommal járt. Sokszor az is fájdalmas volt, ha enni próbáltam, vagy ha bármi a fogamhoz ért.
A fájdalom mellet az is jelezte a készülék működését, hogy a fogaim elkezdtem mozogni. Nagyon fura élmény amikor mozgatni tudod a fogadd 30 évesen, pont ahogyan mozogni kezdtek a tejfogak 8 évesen. Volt amikor egyszerre tudtuk mozgatni a fogainkat a 8 éves kisfiam és én. És amikor ezt valakinek megmutattam, persze teljesen ledöbbentek, és azt kérdezgették, hogy nem fognak-e kiesni a fogaim. 

Evés

Az evés fogszabályzóval az egy külön művészet és tudomány egyszerre. Amikor fáj a fogad, nem akarsz semmit enni, mert nem akarod, hogy bármi a fogaidhoz érjen. Amikor nem fáj, akkor pedig jól át kell gondolni mit eszel, ami néha olyan hosszas előkészítést jelent, hogy inkább hozzá sem fogsz.  Harapni szigorúan tilos. Ez nem csak azt jelenti, hogy pl egy almába nem tudsz beleharapni, hanem azt is, hogy mindent késsel villával kell felvágni. De mivel a rágás is elég fájdalmas, az a cél, hogy olyan kis darab legyen-e, hogy lehetőleg egyből lecsússzon. Nyilván így az ízek sem az igaziak. Szóval mindent meggondoltam kétszer is, hogy megegyem-e. Nem tudtam enni pl, szendvicset, egy szelet kenyeret,  fagyitölcsért, melegszendvicset, műzliszeletet stb. Gyorskaja alapból kizárva, és minden olyan dolog, amit csak simán harapni szoktak az emberek, pl. kürtöskalács. Arról nem is beszélve, hogy ami apró darabos az abszolút tilos. Mákostészta (ami amúgy a kedvencem), kukorica és bármi ami ezekhez hasonló. Mert mire kitisztítód a fogszabit utána, kétszer is megbánod, hogy ettél.
És kerülendőek a színes ételek is, mivel megfogják a gumikat, pl kávé, céklalé, vörösbor stb.

Tisztítás

Nem egyszerű kérdés. Hosszú és bonyolult művelet.  Nekem volt 3 különböző fogkefém (egy hagyományos, egy fogszabályzóhoz való és egy egycsomós), fogselyem, fogköztisztító és szájvíz. A táskámban mindig volt fogkrém, fogkefe, fogköztisztító és fogselyem. Mivel minden étkezés után fogmosás volt az első, éppen ezért nem is szívesen ettem másokkal, mert tudtam, hogy az étkezés végére tele lesz a fogszabim a napi menüvel. Ha valamivel megkínáltak, inkább megköszöntem és nemet mondtam, legyen az süti, csoki, bármi.
A szájápolás része volt meg a belső sebek kezelése is,sajnos. A brekettek felsérthetik a száj nyálkahártyáját. Nálam ez meg is történt, többször sok különböző helyen. Ilyenkor óvatosan ecseteltem a sebeket gyógyszertári szerrel, ami kifejezetten belső szájüregi sebekre van. Többféle is kapható, én többet is használtam, amelyiket éppen az adott patikus ajánlott. És a brekettek külső felszínére kaptam egy speciális, átlátszó, gyurmaszerű anyagot, amit rá tudtam tenni,  hogy ne legyen annyira sértő a számnak. Sajnos ennek feltevése nem annyira egyszerű, én elég sokat kínlódtam vele, de ha végül sikerült, akkor ez sokat segített, és szerencsére a szájnyálkahártya gyorsan gyógyul. Viszont a beszéd ezek miatt sokszor eléggé fájdalmas volt, ami nem túl szerencsés, mivel tanítok egy egyetemen, és ott elég sokat kell beszélni. Ez azért sem volt túl könnyű, mert sokszor selypítettem, vagy úgy éreztem tele van nyállal a szám. 

Ami viszont egy szuper dolog, hogy a készülék nagyon hamar látványos változást mutat, 2-3 hónap után már lehetett látni, ahogy mozognak a fogaim, és ez erőt adott ahhoz, hogy elviseljem a nehézségeket.

Műtét

Amikor már kellően hozzászoktam a készülék viseléséhez, akkor következhetett a bölcsességfog műtét. Ahogy azt már az előző bejegyzésben leírtam, 3 bölcsességfog vízszintesen feküdt az ínyemben, így ezeket ki kellett műteni, hogy ne tolják a fogsorom. Egy bölcsességfogam már korábban kikerült. Akkor pár perc alatt, varrat nélkül megoldódott a dolog. Gondoltam, ez is olyan lesz. De ezek nagyon rossz helyen voltak,és a szájsebész sem biztatott. Azt mondta sajnos ezek a legnehezebb műtétek közül valók.  Az első alkalommal 2 fog, egy alsó és egy felső, a második alkalommal egy fog került ki. Nagyon durva volt. Nem maga a műtéte. Az mindennel együtt 1 óra alatt megvolt, nem sok mindet éreztem.  Viszont utána teljesen ki voltam ütve kb 1 hétig. Az arcom óriásira dagadt, lila, kék, zöld, sárga színekben pompázott, szájzáram lett, nulla kaja, nulla beszéd. Gyakorlatilag az első 3 napban, mozdulatlanul fel küldtem és jegeltem a műtéti oldalt. És kapkodtam a gyógyszereket. Meg is értettem miért mondta a fogorvos, az elején, hogy sokan nem jönnek vissza utána, ezért kezdi a készülék feltételével. Így már nem volt más választásom, tudtam hogy végig kell csinálni. A második előtt, olyan ideges voltam, hogy a szájsebész nyugtatott, hogy ne izguljak annyira, mert nem tudja így elkezdeni, mert szinte remegek. De akkor már tudtam mi vár rám, ráadásul a második alkalommal, bár csak egy fog volt, az pont egy idegen feküdt, ezért annak érdekében, hogy az ne sérüljön, kis darabokban szedték ki a fogat.

Gumizás

Amikor végre túléltem és feldolgoztam a műtétet a gumizás fázisa következett. Az alsó és a felső fogsorom kis gumikkal lett összekötve, hogy a két állkapocs egymáshoz való helyzete változzon. Ezáltal rendeződik a harapás. Ez kb 1 éven át megvolt. Állandóan gumi a számában, nem valami szexi látvány, nem lehet vele enni. Minden alkalommal, ha enni akartam először ki kellett venni a gumikat, majd fogmosás és visszahelyezés. És persze extrán fájnak a fogak, amelyikbe bele van akasztva. Beszéd közben, pedig nyálasak a gumik, és persze állandóan azt éreztem, hogy mindenki azt nézi. 

Az egy éves évforduló után lassan körvonalazódott a kezelés vége. Eredetileg is másfél év körül volt a tervben, de az utolsó hónapok voltak a legrosszabbak. Valahogy egyre lassabban teltek a napok és a hetek. Azt hittem, ahogy egyre régebb óta van fent egyre inkább megszokom, ehelyett azonban, egyre inkább belefáradtam, és egyre türelmetlenebb lettem. Mígnem eljött a nap, amikor megkaptam a levétel időpontját. Úgy számoltam vissza a napokat, mint a gyerekek karácsony vagy a szülinapjuk előtt, és mindenkinek mondogattam, hogy még hányat kell aludni.

Levétel

A levétel gyorsabb mint a felhelyezés, és szerencsére nincs szájterpesz. Kicsit fájdalmas és furcsa, ahogyan a kis breketteket lefeszegetik a fogakról, azt hittem a fogam is kitörik közben, de szerencsére nem így történt. Aztán következett a polírozás, tisztítás.

És végre eljött a pillanat, amikor belenézel a tükörbe, és meglátod azt a képet, amiről sok-sok éve álmodtál.

Na az a pillanat megfizethetetlen (minden másra ott a Master Card)

Akkor tudod, hogy megérte. Megért minden nehézséget, fájdalmat. És akkor felteszed magadnak a kérdést, hogy miért is  nem csináltad meg hamarabb.

És azóta teli szájjal vigyorgok mindenkire, mindenhol, és még a boltba is kirúzsozom magam, hiszen ezt sem tudtam megtenni korábban, mert sokáig a fogam lett rúzsos, aztán pedig a fogszabim.

Persze itt nincs vége a sztorinak. Jön az éjszakai fogszabályzó, és nekem egy kis drót is van a fogaim belső oldalán alul és felül, hogy minél inkább elkerüljük az elmozdulást.
És ami most a legfurcsább, hogy nagyon féltem a fogaimat. Előtte elterveztem, hogy amikor leveszik a fogszabit, akkor eszek majd mákostésztát, almát stb. Ehelyett továbbra sem merek harapni, még mindig vágom az ételeket, úgy szólnak rám a gyerekek, és együtt örülünk minden új harapásnak. Első fagyi, első szendvics stb. Közben minden reggel arra kelek, hogy gyorsan megnézem még mindig jó helyen állnak-e a fogaim. A fogorvos azt mondja, ez normális idővel megszokom majd. Az éjszakai készülék, amúgy már nem annyira kellemetlen, lehet benne aludni, nem fáj, nem irritálja a számat, nem is érzem, hogy bent van, és beszélni is tudok vele. 

Ha felnőttként vágsz bele a  fogszabályzás, akkor nem utolsó szempont, hogy mennyire nehezíti a mindennapokat, legyen az munka vagy magánélete. A munka szempontjából beszélni nehéz nehéz volt, és sokszor olyan érzésem volt az egész napos tompa fájdalom miatt, hogy inkább ne szóljon hozzam senki, de alapvetően nem hátráltatott. Ami pedig a magánéletet illeti, igen, lehet vele csókolózni és semmiben sem gátolt. Persze jobb nélküle, de kell egy kis változatosság 10 év házasság után. 

Ma már tényleg nagyon büszke vagyok magamra, hogy belevágtam és végigcsináltam, pedig voltak olyan napok, amikor komolyan elgondolkodtam, hogy elmegyek és levetetem. 

De egy dologra nagyon megtanított a fogszabályzóm. Mégpedig arra, hogy milyen elkötelezni magad valami mellett, aminek nem látod igazán az eredményét, csak egy álom, egy vágy hajt. És kitartasz mellette, minden körülmény között. Egy óriási tanulási folyamat volt ez nekem, és nem csak külső hanem belső változást is hozott. 

Plusz, ami nagyon érdekes, hogy már amikor fent volt a fogszabályzó, és kezdett látszani az eredmény, már akkor több önbizalmam lett, mint előtte bármikor.

UI. Megkérdeztem a család többi tagját is, hogy nekik mi volt a nehezebb az elmúlt másfél évben, hogy ne csak az én szemszögemet ismerjétek meg. Ők ezt mondták:

• furán néztél ki
• nem tudtál rendesen enni, mint vágtál
• furcsa volt, amikor puszit adtál
• rossz volt látni amikor szenvedsz