Pozitív jövőkép egy negatív világban

Nyílt levél azoknak, aki úgy érzik ismeretlenül is bírálniuk kell amit csinálok

Avagy a 10 millió MLM gyűlölő hazája

2018. május 23. - laczko.majer.reka

Vigyázat, a poszt a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmaz. Ha bármely részében magadra ismernél, az csak a véletlen műve. Egyebekben, akinek nem inge, ne vegye magára.

4 éve dolgozom egy network marketing cég partnereként. És ezalatt a 4 év alatt, rengeteg értelmes és intelligens emberrel találkoztam, akik köszönték szépen, nem szerettek volna velem együttműködni, de attól függetlenül sokukkal a mai napig baráti viszonyom van. Kölcsönösen tiszteljük egymást és egymás munkáját, mert ez lenne a normális. De nem mindenki ilyen. Sokan valamiért kényszert éreznek rá, hogy különböző formákban, hol szebben, hol csúnyábban kioktassanak, felvilágosítsanak, vagy éppen helyre tegyenek.

De kérdem én, miért is? Illetve milyen jogon?

rawpixel-666928-unsplash.jpg

Először is leszögezném, hogy amire te gondolsz MLM kapcsán, amit megismertél te vagy a szüleid a 90-es években, köszönőviszonyban sincs azzal, amit én csinálok, de ez most igazából részletkérdés.

  • Bármilyen meglepő, nem akarlak sehova beédesgetni, nem vagyok cuki, aranyos és kedves. És nem akarom, hogy azt hidd én valami hipermenő vállalkozó vagyok. De igen, nyitott vagyok arra, hogy megismerjek új embereket, mert a világunk máshogyan nem működik. Szívesen beszélgetek idegenekkel, hiszen nincs akkora egóm, ami ezt megakadályozná, és nem szoktam elsőre ítélkezni, inkább beszélgetek és utána döntöm el, hogy valaki szimpatikus-e nekem vagy sem, munkájától függetlenül.
  • Nem kínálok neked elképesztő pénzkereseti lehetőséget, főleg nem úgy, hogy ehhez semmit sem kell tenned. Ha valaki ezt mondja neked, jobb, ha menekülsz. Nem akarom, hogy azért dolgozz, hogy én jól éljek, mert akkor nekem is azért kellene dolgoznom, hogy valaki más jól éljen. Nem hiszem azt, hogy ez a világ legjobb dolga, és tiszta hülye, aki ezt nem látja, mint ahogyan a te munkádról sem gondolom, hogy értelmetlen és semmirevaló, és nincs is közöm hozzá, hogy mit miért csinálsz. Ha egy kicsit leadnál az egóból, és hajlandó lennél beszélgetni velem, tudnád, hogy nem ez a fő és egyetlen tevékenység az életemben, van munkahelyem, hobbim, életem, ami független ettől a vállalkozástól. És ha mégis beszélgetnénk, még az is lehet, hogy meg sem említeném neked, mert megválogathatom, hogy kivel szeretnék együtt dolgozni.
  • Nem gondolom, hogy az általam használt termékek a világon a legjobbak, nincs csodálatos gyógyító erejük, nem fognak 3 nap alatt megfiatalítani, és semmilyen egyéb mágikus tulajdonsággal nem ruházom fel őket.
  • Nincs tele az életem, sem a profilom a cég nevével, logójával, mert nem erről szól az életem. Ez a munkám, a vállalkozásom egy tevékenysége, amit igen, szeretek, de lehet neked ez ismeretlen érzés, hogy lehet szeretni és élvezni egy munkát. Nem járok szektába, gyűlésre, szeánszra. Viszont sokat tanulok, konferenciákon veszek részt, pont úgy ahogyan szinte minden szakma, és még olvasok is. Nem osztogatok jól hangzó idézeteket, és mély életbölcsességeket, de igenis örülök, ha valami jó dolog történik velem, és ezt szívesen megosztom, azokkal, akiket ez érdekel.

raj-eiamworakul-603747-unsplash.jpg

És itt a kulcs! Ha téged nem érdekellek, akkor miért nem tudsz egyszerűen figyelmen kívül hagyni, ahogyan esetleg én téged? Miért érzi magát valaki attól jobban, hogy ismeretlenül kioszthat másokat?

Ha mégis eljutnánk odáig, hogy elmondanám, mivel foglalkozom, és nemet mondasz, tisztességgel megköszönöm az idődet, és nem beszélnék neked erről többet. Nem akarlak csőbe húzni, bepalizni, sem meggyőzni. Legfőbbképpen lelki terrort alkalmazni, annak érdekében, hogy meggondold magad. Nem is értem, miért érzi valaki annyira fontosnak magát, hogy azt hiszi mások ennyi időt és energiát fektetnek az ő „beszervezésében” (ahogy ezt szoktátok mondani).

  • Nem gondolom, hogy te nem akarnál jól élni, azt sem, hogy ostoba vagy, ha nem ezzel foglalkozol, és nem akarok neked segíteni. Nem vagyok rád dühös, se mérges, se bosszús, és nem a te nemed dönti azt el, hogy lesz-e mit adnom vacsorára a gyerekeimnek.

Hogy miért olyan nehéz megérteni, hogy ez csak egy szakma? Ugyanolyan, mint a tied, semmivel sem különb, mint egy fodrász, egy pék, egy mérnök vagy egy orvos. Mindenki megtanulja, mit és hogyan kell csinálni, aztán vagy jól csinálja vagy nem, én pedig el tudom dönteni, hogy hozzá megyek-e, elégedett vagyok-e a szolgáltatásával, vagy sem. Ha nem, akkor köszönöm és keresek másikat!

Azt pedig főként nem értem, hogy miért olyan nehéz azt megérteni, hogy nem kell senkit semmire rábeszélni (szerintem nem is lehet), nem kell hinned semmiben (nem vallási szervezet vagyunk), és ami a legfontosabb, hogy nem kell eladnod senkinek semmit (arra vannak a bolti eladók), nincs szükségem a pár száz forintos árrésedre.

  • Nem élnek abból emberek, hogy senki sem dolgozik, nem dolgoztatunk senkit magunk helyett (az a főnök csinálja a munkahelyen), nem működik mindenkinek, nem lenne jó az egész világ számára és nem akarom, hogy multimilliárdos legyél.

Szóval nagyon sajnálom, ha neked más tapasztalatod van, de ha egyszer elrontotta egy fodrász a hajad, akkor utálni fogod, az összes fodrászt, és soha többé nem mész fodrászhoz? Nyilván nem!

Akkor kérlek, ne skatulyázz be, ne ítélkezz ismeretlenül a fejem felett, ne bánts anélkül, hogy két szót szóltunk volna egymáshoz.

Maradjunk meg két embernek, akik kölcsönösen tisztelik egymást, és jó szívvel gondolnak egymásra, egymásnak minden jót és sok sikert kívánva!

priscilla-du-preez-234144-unsplash.jpg